Képtelen voltam elhinni, hogy kidögölve fekszem az
ágyamon a legnagyobb nyomorban, és a szomszéd lány, akit ki akartam verni a
fejemből, ott van.
- Mi a francot csinálsz te itt?! – kértem számon.
Idegesítő mosollyal az arcán lépett oda az ablakhoz,
hogy résnyire elhúzza a függönyt, csak aztán nézett rám.
- Anyukádnak el kellett mennie. De ne aggódj, pihenj
nyugodtan. Hoztam neked teát és szendvicset. Mogyoróvajas-banános.
Abból, ahogy rám nézett, úgy tűnt, élvezi a helyzetet,
én meg hitetlenkedve bámultam rá, amíg nem jött egy alattomos szédülés, és
vissza nem hanyatlottam a párnára. Egy idiótának éreztem magam, és nem meglepő,
de az is voltam. Tudtam, lesz egy-két szavam anyámhoz. Ilyen kiszolgáltatott
állapotban nyújt át Haleynek? Mégis mit gondolt, mi fog történni? Majd rájön,
hogy bejövök neki ilyen szánalmas pozícióban? Esetleg, hogy Haley leül az ágy
szélére, és majd elcsábítjuk egymást? Eszében sem volt leülni.
- Ideteszem neked az éjjeliszekrényre. Idd meg a teát,
amíg forró, és nyugodtan szólj, ha szükséged van valamire. Itt vagyok lent a
nappaliban.
Kiment, én pedig halkan káromkodtam. Bár csábítónak
tűnt a gondolat, csak nem maradhattam ágyban, amikor itt van nálunk. Nem
akartam, hogy puhánynak gondoljon. Kikászálódtam, és magamra kaptam egy kósza
pólót.
Haley odalent üldögélt a kanapénkon egy rakás
magazinnal, és vidáman lógázta a lábát, miközben olvasgatott. Gondtalannak
látszott, ahogy figyeltem, egy pillanatra el is feledkeztem a másnaposságról.
Hirtelen felnézett rám.
- Ezt nem szabad! – csattant fel rémülten. – Mary azt
mondta, hogy ne engedjelek felkelni! Menj vissza!
- De nincs semmi bajom, csak…
- Menj vissza, kérlek! – csapta le a magazinját
borítóval lefelé.
- Mit csinálsz? – kérdeztem, próbálva elterelni a
figyelmét az állapotomról. Úgy sejtettem, anyám nem mondott neki teljesen
igazat. Megdöbbentem a gondolattól, hogy anyám esetleg hazudott Haleynek.
- Egy tesztet töltök ki – legyintett, majd könyörgően
nézett rám. – De légy szíves menj vissza a szobádba. Mary azt üzeni, addig
feküdj, amíg haza nem ér!
- Semmi bajom, Haley! – próbáltam megértetni vele, de
meg volt győződve róla, hogy valami súlyos betegség gyötör. Pedig csak az a
mocskos nap bántotta a szemem.
- Na, jó! – sóhajtott nagyot. – Akkor ülj le oda! –
bökött a tőle lehető legtávolabbi pontra. – Lehozom a takaródat, meg a teát és
a szendvicset.
- Miért olyan fontos ez neked? – Nem értettem az
aggodalmát.
- Megígértem Marynek, hogy úgy gondoskodom rólad,
ahogy ő tenné, szóval csak mondd, ami kell vagy ilyesmi, de előbb ülj le ott!
Leültem, ahová mutatta, mire láthatóan megkönnyebbült,
és felszaladt a szobámba lehozni az ígért cuccokat. Nem tagadom, jól esett
élvezni, ahogy a kezem alá tol mindent, és ugrásra készen áll csakis miattam.
Kedvem lett volna letesztelni, mennyire elhívatott. Visszamerült a magazinjába,
de látszott rajta, hogy feszült.
- Az anyám tényleg áthívott téged, hogy ápolj? –
kérdeztem végül.
- Igen, aggódik érted – bólintott, majd kíváncsian
végigmustrált. – Mi bajod?
- Semmi, mondtam már – legyintettem.
- Miért titkolod, hogy bajod van? Akárhányszor
kérdezek ilyesmiről, mindig a sünt játszod. – Hitetlenkedve pillantottam a
felhúzott orrára. – Látod, tüskék!
Rájöttem, hogy igaza van, és még vitázni sem volt
kedvem.
- Cikis – közöltem vele.
- Én is cikis vagyok – felelte szomorkásan. – Mármint
én vagyok a béna, akit lelocsolnak forró kávéval, és akinek nincsen…
- Van egy hihetetlen adottságod, és egy komoly
párkapcsolatod. A családod is kedves, és isteni kocsid van – mondtam példákat.
– Mi más kellene?
Felcsillant a szeme, hálásan nézett rám, és
elmosolyodott. Meglepően szép volt, amíg el nem komorodott megint.
- Akkor is, én vagyok az idióta vádaskodó, aki
ártatlanokat szid le. Az is cikis volt, hidd el, nem tudsz rosszabbat mondani.
Mibe, hogy tudok?
- Leittam magam.
Vártam, hogy leessen neki, miről beszélek. A szája elé
kapta a kezét, de nem sikerült elfojtania az éles hangot, ami egyszerre volt
bájos és nagyon bántó a megviselt fejemnek. Kinevetett, sőt végül úgy kacagott,
mintha soha nem akarná abbahagyni.
- Látod, ezért nem akartam elmondani! – morogtam. – Az
Isten szerelmére, Haley! Szétmegy a fejem! – könyörögtem.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy minden alkalommal így
megy ez? – nevetett, és rábökött a szendvicsre. – Mary héjatlan szendvicset
csinál neked, míg te odafent haldokolsz, mintha az utolsó napod élnéd?
- Az alkohol nem tesz jót nekem – magyaráztam kissé
sértődötten.
- Senkinek sem – mondta fülig érő szájjal.
- Nem, nekem különösen nem jó – pontosítottam, majd
szigorúan néztem rá. – És ezzel most kiadtam neked a legnagyobb titkomat,
úgyhogy tartsd a szád!
Talán megbánhattam volna, hogy elmondtam, de a Haley
arcán feltűnő komoly kifejezés elég bíztató volt.
- Nem mondom el soha senkinek! – A szavai olyanok
voltak, mint egy eskü, és én hittem neki.
A hatalmába kerített egy érzés, ami azt sugallta
megbízhatom Haleyben. Nemsokára azon kaptam magam, hogy megint Emilyről és
Mattről mesélek, amire figyelt is, miközben a magazinját böngészte, csak épp nem
értett egyet a módszereimmel. Ezzel nagy meglepetésemre még együtt tudtam élni,
egyszerűen csak nem kezdtem vitába, de aztán az újságjának címlapjára esett a
tekintetem. Egy szőke fehér öltönyös és egy fekete hajú, sötét inges fazon
ölelt át egy tipikus címlapnőt hangzatos, Rossz
fiúk kontra jó fiúk címszó fölött. Biztos voltam benne, hogy megvan a
véleménye ezekről a rossz fiúkról, és
hirtelen nagyon is tudni akartam, mi az, de amikor rákérdeztem, melyik tábor a
favorit, meglepő választ adott.
- A jó fiúk túl unalmasak a mai generáció nőtagjai
számára.
- Mit akar ez jelenteni? – hűltem el, hiszen az ő
barátja, Johann állítólag a legjobb srác a világon, erre meg neki a rosszak
jönnek be? Ki érti a nőket? Most komolyan?
- A rossz fiúk szeszélyesek, és lényegesen
kiszámíthatatlanabbak – magyarázta. – Velük általánosságban izgalmasabb lenni,
nem?
Ezt úgy kérdezte, mintha tudnom kellene. Volt egy
olyan érzésem, hogy ő tudja. Eszembe jutott a Johann előtti sráca, akibe
állítólag szintén bele volt zúgva. Vajon az volt ilyen rossz fiú?
- De hát rosszak – mutattam rá a nyilvánvalóra. Kis,
fölényes mosolyt villantott rám.
- Akkor elmondok egy példát, hogy megértsd, hogy
gondolom. Mondjuk van egy nő, akire két pasi is ráhajt. Az egyikük egy jól
fésült üzletember aktatáskával, öltönyben, aki virágot hoz a nőnek, és elhívja
egy romantikus vacsorára, aminek a végén illedelmesen megcsókolja, és
hazaviszi. Ezzel szemben a másik pasi, a bőrdzsekis autószerelő egy éjfekete
Harleyval, derékon ragadja a nőt, felülteti a motorra, elviszi egy füstös
kocsmába, egész éjjel összefonódva táncolnak a zenegép ősrégi számaira, aztán
jó eséllyel az ágyban végzik. Melyik tűnik az izgalmasabbnak?
- Ez nem bizonyít semmit! – ráztam a fejem, nehogy már
kiokoskodja nekem, hogy rohadékoknak áll a világ. Azért még én is a jófiúk közé
tartoztam! – Miért választana egy nő egy lepusztult motorost egy jól kereső
üzletember helyett?
Haley arcán még mindig ott volt az a lekicsinylő
arckifejezés, mintha ő tartana naivnak engem. Félredöntötte a fejét, úgy
kérdezte:
- Miért van az, hogy Zach barátod ártatlan szüzek
tucatjait viszi az ágyába, mégis tapadnak rá a csajok? – Ez pontosan az a
kérdés volt, amire mindig is tudni akartam a pontos választ. Zach túl nagy
seggfej volt a csajokkal ahhoz, hogy az okosabbak a logika szerint távol
maradjanak tőle, de ilyen szinte soha nem történt. Haley boldogan folytatta,
kétség kívül élvezte, hogy kioktathat. – Az én iskolámban Zach-kel, vagy akár
más rossz fiúval lenni jelentős népszerűségjavuláshoz vezet. Ha egy ilyen fiú
elveszi a szüzességüket, szinte ünnepelt sztárokká válnak. Most gondolj bele, a
kutya sem törődött volna Esther Barnnal, ha egy olyan sráccal fekszik le,
akivel előtte járt pár hétig vagy ilyesmi.
- Ezt akkor sem értem. Hiszen ezek a lányok tudják,
hogy mi lesz a vége, nem? Sosem értettem, hogy miért vonzódik annyi lány
Zach-hez, mikor mind tudják, hogy végül Zach dobja őket.
- De mi van, ha nem? – csillant fel a szeme kihívóan.
– Mi van, ha lesz egy lány, aki jobb, mint a többi? Akit Zach nem fog dobni,
akit megszeret, és akit feleségül vesz?
Elnevettem magam, nemcsak a röhejes ötlettől, hogy
Zach megállapodik, hanem Haley győzködésétől is. Nagyon meg akart győzni, és ez
látszott a testbeszédén is, megint az a flörtölős lány volt, akivel legelőször
találkoztam. Nem tudtam, hogy az aszpirin, vagy Haley hatása miatt, de elmúlt a
másnaposság, már egész jól voltam. Végighallgattam a történetét a szüleiről,
akik hasonló tündérmeseszerűséggel jöttek össze – elég biztosnak tűnt, hogy
Haley egy kiszínezett verziót kapott meg –, majd próbáltam kifejteni, szerintem
miért nem helytálló az elmélete, de aztán megadtam magam.
- Oké, értem, bár nehéz felfogni ezt az idióta női
logikát.
- Hé! Ez ugyanúgy igaz a férfiakra is! Ők is előnyben
részesítik a lotyókat. Még te is.
Mégis mire célzott ezzel? Hogy én lotyókkal kezdek?
Hogy Patty vagy Samantha az volt? Arról a lányról, aki nálam járt két hete, nem
tudhatott, másra meg nem célozhatott.
- Én nem kezdek lotyókkal! – közöltem vele.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani – felelte, holott
lerítt róla, hogy csak azért mondja, hogy ne legyek pipás. De hogy ne lettem
volna? Ha azt gondolja, csakis lotyókkal kezdek, akkor ő, aki nyilván nem az,
nem gondol rám soha úgy, mintha… Szerencsére ezt a gondolatot időben
leállítottam.
- Szerinted Samantha egy lotyó volt?
- Nem – tagadta le gyorsan egy pillanatra a fogai közé
szívva az alsó ajkát. – Ő csak… hát elég könnyűvérű volt, nem? Már az első
hétvégéteken végigszexeltétek a napot, meg az a csokinyalogatós incidens…
- Te meg honnan tudsz erről? – csattantam fel. A
francba is, reméltem, hogy nem vörös a képem. Sejtettem, hogy honnan származnak
Haley információi, de nem gondoltam, hogy ekkora mértékű az árulás. És én még
azt hittem, van magánéletem ebben a házban!
- Sajnálom! Én csak… Lissa mesélte, de nincs ezzel
semmi baj. Úgy értem, Samantha legalább nem az a kisurranós csaj volt, akit két
hete hoztál ide. Nem mintha baj lenne, tudom, hogy egy fiúnak vannak
szükségletei, Mary is ezt gondolja, csak lehet, hogy jobb lenne, ha a rendesebb
lányok közül válogatnál, nem? Mármint… tudod, akik nemcsak a szexre jók, hanem
tudsz velük beszélgetni, és van egyéb programotok is, mint a szex. Persze az
fontos, de van más is, például…
- Egy két napig tartó Scrabble parti? – kérdeztem
feldúltan. A Reynolds családban már semmi sem szent? Elképzeltem, Haley mit
gondolhat, amikor az egész család rólam mesél neki a nagy játszadozás
közepette. A rohadt életbe!
- Nem kell gúnyolódnod! – kérte ki magának. – Nem
Scrabble parti! Hanem valami más is, mint a szex, különben a kapcsolatod nem is
kapcsolat, hanem… más! – Enyhén elvörösödött az arca, én meg kíváncsi lettem,
mit akart mondani.
- Mi más?
- Megszervezett dugás! – súgta halkan, és még jobban
elpirult, mint aki soha nem használja a szexnek ezt a szinonimáját. Egyszerűen
képtelen voltam elhinni, hogy valóban lehet olyan ártatlan, mint amilyennek
mutatja magát. – Sajnálom. Nem akartam beleszólni a dolgaidba – mondta végül az
ajkát harapdálva, engesztelően.
Ez volt kulcsszó. Nem akarta, hogy pipa legyek, ezért
azt mondta, amit szerinte hallani akartam. Trükkös, nagyon trükkös!
- Tetszik, amikor ezt csinálod – engedtem ki magamból
a gondolatot.
- Azt hittem nem szereted, ha beleavatkoznak a…
- Nem az – pontosítottam. - Mindig azt mondod,
sajnálod, közben meg lerí rólad, hogy nem. Valld be, hogy nem sajnálod! Még
mindig azt gondolod, hogy neked van igazad.
Nem válaszolt, én pedig kedvtelve nézegettem. Annyi
érdekes vonása volt, nem tudtam, melyiket kellene először tanulmányoznom. Végül
megkérdeztem, mit csinál. Még mindig teszteket töltött ki, amibe hamarosan
engem is bevont. Lázasan lapozgatott, hogy találjon egy szerinte nekem valót.
- Mennyire kielégítő a szexuális életed? – kérdezte
végül felvonva a szemöldökét. – Mit szólsz? Kérdezhetek?
- Kérdezz! – adtam meg magam vigyorogva. Ugyanilyen
kihívóan kérdezgetett az előtte kitöltött kettőnél is, de most, hogy bejött a
szexualitás, az egész sokkal izgalmasabb lett. Ő is izgatottan ficergett.
- Oké, hány éve élsz rendszeres szexuális életet? –
Mosolyogva pillantott rám a válaszok előtt. – Több, mint három éve? Egy kötőjel
három éve? Kevesebb, mint egy éve? Kevesebb, mint fél éve? Az utolsó, hogy nem
élsz, ez nyilván kiesik – nevetgélt.
- Egy kötőjel három éve – mosolyogtam rá. Egy nagy ó
és némi hümmögés után látványosan bekarikázta a választ.
- Mindig eljutsz a csúcsra? Első válasz mindig,
második legtöbbször… hé, várj! A fiúk mindig eljutnak a csúcsra, nem? –
biggyesztette le a száját bekarikázva az első választ. Egy picit elpirult, de
azért játékos mosollyal pillantott rám.
- Azért nem mindig – mondtam neki. – Adódhatnak
váratlan körülmények.
- Például? – kérdezte kíváncsian.
- Tudnék mesélni – vontam vállat.
- Magadról? – évődött, mint aki szívesen hallaná.
- Nem – ismertem el. Hirtelen le sem tudtam róla venni
a szemem, ez többször történt már, de ezúttal más volt. Túl csábító játékot
játszottunk, főleg, hogy megrázta a fejét, és az arca elé emelte a magazint.
- Akkor az nem érdekel. – Szívesen megkérdeztem volna,
miért akar rólam hallani, de nem tettem, mert már jött is a következő kérdés. –
Na, ez könnyű lesz. Ha jellemeznéd a szexuális életed azt mondanád: nyugodt,
változatos, extrém… ez lesz az, ugye? Te már az extrém kategória vagy!
- Mert? – kérdeztem elhűlve. A magazin felett rám
pillantott.
- Hát egymásról lenyalogatni az olvasztott csokit elég
extrém, nem?
- El tudok képzelni extrémebb dolgot is – vágtam rá.
Egy kicsit lejjebb eresztette az újságot. A száját nem láttam, de a kíváncsi
tekintetét tökéletesen. – Mondjak példákat?
Égővörösre pirult, én pedig elégedetten nevettem.
Tetszett, ahogy pirul és nevetgél, mint egy szende szűzlány, akiről pedig lerí,
hogy igazi vadmacska lehet az ágyban. Kezdtem túl sokat gondolni kettőnkre az
ágyban vagy akár a kanapén különböző pozíciókban. Egyedül az tartott vissza,
hogy Haley nem olyan, mint a többi lány. Ha kezdeni akarnék vele, akkor előbb
szakítania kellene Johannal, aztán meg csábítgatni is jó lenne egy darabig,
amíg oda jutunk. Tudtam, hogy anyám ezt szeretné. Nem azt, hogy ágyba vigyem
Haleyt, hanem, hogy végigrágjam magamat azokon a lépéseken, és úgy engedjem be
Haleyt az életembe, ahogyan ő kívánja, ez pedig túl nagy kérés volt.
Nem mintha ellenemre lett volna, hogy mélyebb
kapcsolatot alakítsak ki, el tudtam képzelni, hogy csak randizgatunk, és később
maximum csókolózgatunk, az elején még Pattyvel is így ment, de mi lenne utána?
Ha elmúlik a kezdeti vonzódás, netalán már a társasága is teherré válik, és én
egyedül akarnék lenni, de Haley itt lenne tíz méterre tőlem állandóan… Nem, ez
túl sokkoló gondolat volt.
- Csók? – kérdezte Haley előrehajolva, kissé lesütött
szempillái alól, kiszakítva a gondolkodásból.
- Mi? – A hangom rekedt volt, és a fenébe is, meg
akartam csókolni. Minden ésszerű gondolat, és saját magam győzködése ellenére
elképzeltem, ahogy elkapom, és a szájára szorítom a számat. Kíváncsi voltam,
milyen lenne a szája íze, milyen, ha odaadóan hozzám simul, vagy épp dühösen
megpróbál eltolni, mert ő nem is akarja. Még az ellenkezésének gondolata is
szexi volt, pedig soha nem merült még fel bennem, hogy olyan lányt
csókolgassak, aki nem akarja.
Oké, ott volt Emily, de az csak egy terv része volt,
nem szenvedélyből elkövetett dolog, amilyen Haley esetében lenne. Neki nem
voltak terveim.
- Csók? – kérdezte megint, de most lepillantott a
magazinra. – Van itt érintés és előjáték is, de szerintem neked a csók.
Fogalmam sem volt, mi volt az eredeti kérdés, de
rábólintottam. Haley továbbra is flörtölős, néha pirulós önmaga volt, és
sokszor hasát fogta nevettében, amíg haza nem jött az anyám, aki úgy nézett
ránk, mintha máris egy pár lennénk.
- Jobban vagy? – kérdezte tőlem, de Haleyt nézte, aki
nevetgélve rendezte kupacba a magazinjait. – Jól szórakoztatok.
- Ó, igen – villantott Haley egy őszinte mosolyt
anyámra, majd rám. – Teszteket töltöttünk ki, és úgy nézem, Dean jobban van,
bár nem evett. Nem tudtam rávenni, hogy ágyban maradjon, de talán nem is olyan
súlyos a baja.
Incselkedve vigyorgott, amit nem lehetett nem
viszonozni, még akkor sem, ha úgy beszélt anyámnak rólam, mintha egy gyerek
lennék.
- Maradjatok nyugodtan, nem zavarok – mosolygott
anyám.
- Á, megyek – legyintett Haley, és felkapta a
magazinokat.
Anyám noszogatva nézett rám, én meg a fogamat
csikorgattam. Nem akartam, hogy az legyen, amit ő akar, azt hiszem, megértette
ezt, mert gyorsan bement a konyhába. Haley az ajtó felé indult, de jobban
belegondolva azt sem akartam, hogy elmenjen.
- Van valami dolgod ma? – szóltam utána.
- Nem sok. Miért?
- Én is ráérek – közöltem vele. – Ha van kedved,
áthozhatnál még pár ilyen újságot, és megcsinálhatunk még több tesztet.
- Benne vagyok! – csillant fel a tekintete.
Hazament, hogy még több magazint hozzon, én pedig úgy
döntöttem, nem ártana egy fogmosás, de előbb a szendvicseimet kezdtem el
gyorsan betolni.
- Nagyon örülök nektek! – került elő anyám a
konyhából.
- Nem jöttünk össze! – néztem rá két falat között. –
Csak barátok vagyunk!
Bólintott.
- Már annak is örülök, ha némi időt töltötök el
együtt. Nem azt mondom, hogy muszáj randizni hívnod, de hidd el, olyan szép pár
lennétek.
- Van barátja – kezdtem több türelemmel, mint amennyit
éreztem magamban. – Ráadásul tudok egyedül is barátnőt szerezni magamnak.
- Persze, persze – hagytam rám mosolyogva. Komolyan,
ha nem lettem volna megnevelve, a fejéhez vágom, hogy idiótán viselkedik.
A mobilom csengése mentette meg a helyzetet. Ránézve a
kijelzőre, láttam, hogy Matt húga, Michelle keres. Bár jóban voltunk, sosem
szokott hívni, ezért meglepődtem, mit akarhat.
- Tessék?
- Dean? – Már a hangjából hallatszott, hogy valami nem
stimmel. – Emlékszel, amikor azt mondtad, rögtön szóljak, ha Matt valami nagyon
nagy őrültséget csinál?
- Igen – feleltem rosszat sejtve.
- Hát, most szólok. – Nagy levegőt vett, és úgy tűnt,
mintha szipogna. Vajon sírt? – Emily nemrég viharzott el. Ágyban találta Gemmát
és Mattet. Matt azt mondta, szakított Emilyvel, és most épp dugnak Gemmával!
- Mi? – kérdeztem hitetlenkedve. – Viccelsz?
- Úgy hangzok, mint aki viccel? – sírta el magát. –
Annyira utálom most! – Azzal letette.
Mi a frász? Matt és az exbarátnője, Gemma? Az a Gemma,
akitől alig tudott megszabadulni? Hogy a francba gabalyodtak össze? Fogalmam
sem volt, de rögtön oda kellett mennem.
Hagytam üzenetet Haleynek, és elrohantam rendbe hozni.
Csakhogy sokkal nagyobb volt a káosz, mint gondoltam volna. Nem sokat tehettem,
az Emily-Matt projekt alapjaiban omlott össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése