2021. február 5., péntek

4. Pro és kontra

 

Képtelen voltam elhinni, hogy kidögölve fekszem az ágyamon a legnagyobb nyomorban, és a szomszéd lány, akit ki akartam verni a fejemből, ott van.

- Mi a francot csinálsz te itt?! – kértem számon.

Idegesítő mosollyal az arcán lépett oda az ablakhoz, hogy résnyire elhúzza a függönyt, csak aztán nézett rám.

- Anyukádnak el kellett mennie. De ne aggódj, pihenj nyugodtan. Hoztam neked teát és szendvicset. Mogyoróvajas-banános.

Abból, ahogy rám nézett, úgy tűnt, élvezi a helyzetet, én meg hitetlenkedve bámultam rá, amíg nem jött egy alattomos szédülés, és vissza nem hanyatlottam a párnára. Egy idiótának éreztem magam, és nem meglepő, de az is voltam. Tudtam, lesz egy-két szavam anyámhoz. Ilyen kiszolgáltatott állapotban nyújt át Haleynek? Mégis mit gondolt, mi fog történni? Majd rájön, hogy bejövök neki ilyen szánalmas pozícióban? Esetleg, hogy Haley leül az ágy szélére, és majd elcsábítjuk egymást? Eszében sem volt leülni.

- Ideteszem neked az éjjeliszekrényre. Idd meg a teát, amíg forró, és nyugodtan szólj, ha szükséged van valamire. Itt vagyok lent a nappaliban.

Kiment, én pedig halkan káromkodtam. Bár csábítónak tűnt a gondolat, csak nem maradhattam ágyban, amikor itt van nálunk. Nem akartam, hogy puhánynak gondoljon. Kikászálódtam, és magamra kaptam egy kósza pólót.

Haley odalent üldögélt a kanapénkon egy rakás magazinnal, és vidáman lógázta a lábát, miközben olvasgatott. Gondtalannak látszott, ahogy figyeltem, egy pillanatra el is feledkeztem a másnaposságról. Hirtelen felnézett rám.

- Ezt nem szabad! – csattant fel rémülten. – Mary azt mondta, hogy ne engedjelek felkelni! Menj vissza!

- De nincs semmi bajom, csak…

- Menj vissza, kérlek! – csapta le a magazinját borítóval lefelé.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, próbálva elterelni a figyelmét az állapotomról. Úgy sejtettem, anyám nem mondott neki teljesen igazat. Megdöbbentem a gondolattól, hogy anyám esetleg hazudott Haleynek.

- Egy tesztet töltök ki – legyintett, majd könyörgően nézett rám. – De légy szíves menj vissza a szobádba. Mary azt üzeni, addig feküdj, amíg haza nem ér!

- Semmi bajom, Haley! – próbáltam megértetni vele, de meg volt győződve róla, hogy valami súlyos betegség gyötör. Pedig csak az a mocskos nap bántotta a szemem.

- Na, jó! – sóhajtott nagyot. – Akkor ülj le oda! – bökött a tőle lehető legtávolabbi pontra. – Lehozom a takaródat, meg a teát és a szendvicset.

- Miért olyan fontos ez neked? – Nem értettem az aggodalmát.

- Megígértem Marynek, hogy úgy gondoskodom rólad, ahogy ő tenné, szóval csak mondd, ami kell vagy ilyesmi, de előbb ülj le ott!

Leültem, ahová mutatta, mire láthatóan megkönnyebbült, és felszaladt a szobámba lehozni az ígért cuccokat. Nem tagadom, jól esett élvezni, ahogy a kezem alá tol mindent, és ugrásra készen áll csakis miattam. Kedvem lett volna letesztelni, mennyire elhívatott. Visszamerült a magazinjába, de látszott rajta, hogy feszült.

- Az anyám tényleg áthívott téged, hogy ápolj? – kérdeztem végül.

- Igen, aggódik érted – bólintott, majd kíváncsian végigmustrált. – Mi bajod?

- Semmi, mondtam már – legyintettem.

- Miért titkolod, hogy bajod van? Akárhányszor kérdezek ilyesmiről, mindig a sünt játszod. – Hitetlenkedve pillantottam a felhúzott orrára. – Látod, tüskék!

Rájöttem, hogy igaza van, és még vitázni sem volt kedvem.

- Cikis – közöltem vele.

- Én is cikis vagyok – felelte szomorkásan. – Mármint én vagyok a béna, akit lelocsolnak forró kávéval, és akinek nincsen…

- Van egy hihetetlen adottságod, és egy komoly párkapcsolatod. A családod is kedves, és isteni kocsid van – mondtam példákat. – Mi más kellene?

Felcsillant a szeme, hálásan nézett rám, és elmosolyodott. Meglepően szép volt, amíg el nem komorodott megint.

- Akkor is, én vagyok az idióta vádaskodó, aki ártatlanokat szid le. Az is cikis volt, hidd el, nem tudsz rosszabbat mondani.

Mibe, hogy tudok?

- Leittam magam.

Vártam, hogy leessen neki, miről beszélek. A szája elé kapta a kezét, de nem sikerült elfojtania az éles hangot, ami egyszerre volt bájos és nagyon bántó a megviselt fejemnek. Kinevetett, sőt végül úgy kacagott, mintha soha nem akarná abbahagyni.

- Látod, ezért nem akartam elmondani! – morogtam. – Az Isten szerelmére, Haley! Szétmegy a fejem! – könyörögtem.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy minden alkalommal így megy ez? – nevetett, és rábökött a szendvicsre. – Mary héjatlan szendvicset csinál neked, míg te odafent haldokolsz, mintha az utolsó napod élnéd?

- Az alkohol nem tesz jót nekem – magyaráztam kissé sértődötten.

- Senkinek sem – mondta fülig érő szájjal.

- Nem, nekem különösen nem jó – pontosítottam, majd szigorúan néztem rá. – És ezzel most kiadtam neked a legnagyobb titkomat, úgyhogy tartsd a szád!

Talán megbánhattam volna, hogy elmondtam, de a Haley arcán feltűnő komoly kifejezés elég bíztató volt.

- Nem mondom el soha senkinek! – A szavai olyanok voltak, mint egy eskü, és én hittem neki.

A hatalmába kerített egy érzés, ami azt sugallta megbízhatom Haleyben. Nemsokára azon kaptam magam, hogy megint Emilyről és Mattről mesélek, amire figyelt is, miközben a magazinját böngészte, csak épp nem értett egyet a módszereimmel. Ezzel nagy meglepetésemre még együtt tudtam élni, egyszerűen csak nem kezdtem vitába, de aztán az újságjának címlapjára esett a tekintetem. Egy szőke fehér öltönyös és egy fekete hajú, sötét inges fazon ölelt át egy tipikus címlapnőt hangzatos, Rossz fiúk kontra jó fiúk címszó fölött. Biztos voltam benne, hogy megvan a véleménye ezekről a rossz fiúkról, és hirtelen nagyon is tudni akartam, mi az, de amikor rákérdeztem, melyik tábor a favorit, meglepő választ adott.

- A jó fiúk túl unalmasak a mai generáció nőtagjai számára.

- Mit akar ez jelenteni? – hűltem el, hiszen az ő barátja, Johann állítólag a legjobb srác a világon, erre meg neki a rosszak jönnek be? Ki érti a nőket? Most komolyan?

- A rossz fiúk szeszélyesek, és lényegesen kiszámíthatatlanabbak – magyarázta. – Velük általánosságban izgalmasabb lenni, nem?

Ezt úgy kérdezte, mintha tudnom kellene. Volt egy olyan érzésem, hogy ő tudja. Eszembe jutott a Johann előtti sráca, akibe állítólag szintén bele volt zúgva. Vajon az volt ilyen rossz fiú?

- De hát rosszak – mutattam rá a nyilvánvalóra. Kis, fölényes mosolyt villantott rám.

- Akkor elmondok egy példát, hogy megértsd, hogy gondolom. Mondjuk van egy nő, akire két pasi is ráhajt. Az egyikük egy jól fésült üzletember aktatáskával, öltönyben, aki virágot hoz a nőnek, és elhívja egy romantikus vacsorára, aminek a végén illedelmesen megcsókolja, és hazaviszi. Ezzel szemben a másik pasi, a bőrdzsekis autószerelő egy éjfekete Harleyval, derékon ragadja a nőt, felülteti a motorra, elviszi egy füstös kocsmába, egész éjjel összefonódva táncolnak a zenegép ősrégi számaira, aztán jó eséllyel az ágyban végzik. Melyik tűnik az izgalmasabbnak?

- Ez nem bizonyít semmit! – ráztam a fejem, nehogy már kiokoskodja nekem, hogy rohadékoknak áll a világ. Azért még én is a jófiúk közé tartoztam! – Miért választana egy nő egy lepusztult motorost egy jól kereső üzletember helyett?

Haley arcán még mindig ott volt az a lekicsinylő arckifejezés, mintha ő tartana naivnak engem. Félredöntötte a fejét, úgy kérdezte:

- Miért van az, hogy Zach barátod ártatlan szüzek tucatjait viszi az ágyába, mégis tapadnak rá a csajok? – Ez pontosan az a kérdés volt, amire mindig is tudni akartam a pontos választ. Zach túl nagy seggfej volt a csajokkal ahhoz, hogy az okosabbak a logika szerint távol maradjanak tőle, de ilyen szinte soha nem történt. Haley boldogan folytatta, kétség kívül élvezte, hogy kioktathat. – Az én iskolámban Zach-kel, vagy akár más rossz fiúval lenni jelentős népszerűségjavuláshoz vezet. Ha egy ilyen fiú elveszi a szüzességüket, szinte ünnepelt sztárokká válnak. Most gondolj bele, a kutya sem törődött volna Esther Barnnal, ha egy olyan sráccal fekszik le, akivel előtte járt pár hétig vagy ilyesmi.

- Ezt akkor sem értem. Hiszen ezek a lányok tudják, hogy mi lesz a vége, nem? Sosem értettem, hogy miért vonzódik annyi lány Zach-hez, mikor mind tudják, hogy végül Zach dobja őket.

- De mi van, ha nem? – csillant fel a szeme kihívóan. – Mi van, ha lesz egy lány, aki jobb, mint a többi? Akit Zach nem fog dobni, akit megszeret, és akit feleségül vesz?

Elnevettem magam, nemcsak a röhejes ötlettől, hogy Zach megállapodik, hanem Haley győzködésétől is. Nagyon meg akart győzni, és ez látszott a testbeszédén is, megint az a flörtölős lány volt, akivel legelőször találkoztam. Nem tudtam, hogy az aszpirin, vagy Haley hatása miatt, de elmúlt a másnaposság, már egész jól voltam. Végighallgattam a történetét a szüleiről, akik hasonló tündérmeseszerűséggel jöttek össze – elég biztosnak tűnt, hogy Haley egy kiszínezett verziót kapott meg –, majd próbáltam kifejteni, szerintem miért nem helytálló az elmélete, de aztán megadtam magam.

- Oké, értem, bár nehéz felfogni ezt az idióta női logikát.

- Hé! Ez ugyanúgy igaz a férfiakra is! Ők is előnyben részesítik a lotyókat. Még te is.

Mégis mire célzott ezzel? Hogy én lotyókkal kezdek? Hogy Patty vagy Samantha az volt? Arról a lányról, aki nálam járt két hete, nem tudhatott, másra meg nem célozhatott.

- Én nem kezdek lotyókkal! – közöltem vele.

- Sajnálom, nem akartalak megbántani – felelte, holott lerítt róla, hogy csak azért mondja, hogy ne legyek pipás. De hogy ne lettem volna? Ha azt gondolja, csakis lotyókkal kezdek, akkor ő, aki nyilván nem az, nem gondol rám soha úgy, mintha… Szerencsére ezt a gondolatot időben leállítottam.

- Szerinted Samantha egy lotyó volt?

- Nem – tagadta le gyorsan egy pillanatra a fogai közé szívva az alsó ajkát. – Ő csak… hát elég könnyűvérű volt, nem? Már az első hétvégéteken végigszexeltétek a napot, meg az a csokinyalogatós incidens…

- Te meg honnan tudsz erről? – csattantam fel. A francba is, reméltem, hogy nem vörös a képem. Sejtettem, hogy honnan származnak Haley információi, de nem gondoltam, hogy ekkora mértékű az árulás. És én még azt hittem, van magánéletem ebben a házban!

- Sajnálom! Én csak… Lissa mesélte, de nincs ezzel semmi baj. Úgy értem, Samantha legalább nem az a kisurranós csaj volt, akit két hete hoztál ide. Nem mintha baj lenne, tudom, hogy egy fiúnak vannak szükségletei, Mary is ezt gondolja, csak lehet, hogy jobb lenne, ha a rendesebb lányok közül válogatnál, nem? Mármint… tudod, akik nemcsak a szexre jók, hanem tudsz velük beszélgetni, és van egyéb programotok is, mint a szex. Persze az fontos, de van más is, például…

- Egy két napig tartó Scrabble parti? – kérdeztem feldúltan. A Reynolds családban már semmi sem szent? Elképzeltem, Haley mit gondolhat, amikor az egész család rólam mesél neki a nagy játszadozás közepette. A rohadt életbe!

- Nem kell gúnyolódnod! – kérte ki magának. – Nem Scrabble parti! Hanem valami más is, mint a szex, különben a kapcsolatod nem is kapcsolat, hanem… más! – Enyhén elvörösödött az arca, én meg kíváncsi lettem, mit akart mondani.

- Mi más?

- Megszervezett dugás! – súgta halkan, és még jobban elpirult, mint aki soha nem használja a szexnek ezt a szinonimáját. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy valóban lehet olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát. – Sajnálom. Nem akartam beleszólni a dolgaidba – mondta végül az ajkát harapdálva, engesztelően.

Ez volt kulcsszó. Nem akarta, hogy pipa legyek, ezért azt mondta, amit szerinte hallani akartam. Trükkös, nagyon trükkös!

- Tetszik, amikor ezt csinálod – engedtem ki magamból a gondolatot.

- Azt hittem nem szereted, ha beleavatkoznak a…

- Nem az – pontosítottam. - Mindig azt mondod, sajnálod, közben meg lerí rólad, hogy nem. Valld be, hogy nem sajnálod! Még mindig azt gondolod, hogy neked van igazad.

Nem válaszolt, én pedig kedvtelve nézegettem. Annyi érdekes vonása volt, nem tudtam, melyiket kellene először tanulmányoznom. Végül megkérdeztem, mit csinál. Még mindig teszteket töltött ki, amibe hamarosan engem is bevont. Lázasan lapozgatott, hogy találjon egy szerinte nekem valót.

- Mennyire kielégítő a szexuális életed? – kérdezte végül felvonva a szemöldökét. – Mit szólsz? Kérdezhetek?

- Kérdezz! – adtam meg magam vigyorogva. Ugyanilyen kihívóan kérdezgetett az előtte kitöltött kettőnél is, de most, hogy bejött a szexualitás, az egész sokkal izgalmasabb lett. Ő is izgatottan ficergett.

- Oké, hány éve élsz rendszeres szexuális életet? – Mosolyogva pillantott rám a válaszok előtt. – Több, mint három éve? Egy kötőjel három éve? Kevesebb, mint egy éve? Kevesebb, mint fél éve? Az utolsó, hogy nem élsz, ez nyilván kiesik – nevetgélt.

- Egy kötőjel három éve – mosolyogtam rá. Egy nagy ó és némi hümmögés után látványosan bekarikázta a választ.

- Mindig eljutsz a csúcsra? Első válasz mindig, második legtöbbször… hé, várj! A fiúk mindig eljutnak a csúcsra, nem? – biggyesztette le a száját bekarikázva az első választ. Egy picit elpirult, de azért játékos mosollyal pillantott rám.

- Azért nem mindig – mondtam neki. – Adódhatnak váratlan körülmények.

- Például? – kérdezte kíváncsian.

- Tudnék mesélni – vontam vállat.

- Magadról? – évődött, mint aki szívesen hallaná.

- Nem – ismertem el. Hirtelen le sem tudtam róla venni a szemem, ez többször történt már, de ezúttal más volt. Túl csábító játékot játszottunk, főleg, hogy megrázta a fejét, és az arca elé emelte a magazint.

- Akkor az nem érdekel. – Szívesen megkérdeztem volna, miért akar rólam hallani, de nem tettem, mert már jött is a következő kérdés. – Na, ez könnyű lesz. Ha jellemeznéd a szexuális életed azt mondanád: nyugodt, változatos, extrém… ez lesz az, ugye? Te már az extrém kategória vagy!

- Mert? – kérdeztem elhűlve. A magazin felett rám pillantott.

- Hát egymásról lenyalogatni az olvasztott csokit elég extrém, nem?

- El tudok képzelni extrémebb dolgot is – vágtam rá. Egy kicsit lejjebb eresztette az újságot. A száját nem láttam, de a kíváncsi tekintetét tökéletesen. – Mondjak példákat?

Égővörösre pirult, én pedig elégedetten nevettem. Tetszett, ahogy pirul és nevetgél, mint egy szende szűzlány, akiről pedig lerí, hogy igazi vadmacska lehet az ágyban. Kezdtem túl sokat gondolni kettőnkre az ágyban vagy akár a kanapén különböző pozíciókban. Egyedül az tartott vissza, hogy Haley nem olyan, mint a többi lány. Ha kezdeni akarnék vele, akkor előbb szakítania kellene Johannal, aztán meg csábítgatni is jó lenne egy darabig, amíg oda jutunk. Tudtam, hogy anyám ezt szeretné. Nem azt, hogy ágyba vigyem Haleyt, hanem, hogy végigrágjam magamat azokon a lépéseken, és úgy engedjem be Haleyt az életembe, ahogyan ő kívánja, ez pedig túl nagy kérés volt.

Nem mintha ellenemre lett volna, hogy mélyebb kapcsolatot alakítsak ki, el tudtam képzelni, hogy csak randizgatunk, és később maximum csókolózgatunk, az elején még Pattyvel is így ment, de mi lenne utána? Ha elmúlik a kezdeti vonzódás, netalán már a társasága is teherré válik, és én egyedül akarnék lenni, de Haley itt lenne tíz méterre tőlem állandóan… Nem, ez túl sokkoló gondolat volt.

- Csók? – kérdezte Haley előrehajolva, kissé lesütött szempillái alól, kiszakítva a gondolkodásból.

- Mi? – A hangom rekedt volt, és a fenébe is, meg akartam csókolni. Minden ésszerű gondolat, és saját magam győzködése ellenére elképzeltem, ahogy elkapom, és a szájára szorítom a számat. Kíváncsi voltam, milyen lenne a szája íze, milyen, ha odaadóan hozzám simul, vagy épp dühösen megpróbál eltolni, mert ő nem is akarja. Még az ellenkezésének gondolata is szexi volt, pedig soha nem merült még fel bennem, hogy olyan lányt csókolgassak, aki nem akarja.

Oké, ott volt Emily, de az csak egy terv része volt, nem szenvedélyből elkövetett dolog, amilyen Haley esetében lenne. Neki nem voltak terveim.

- Csók? – kérdezte megint, de most lepillantott a magazinra. – Van itt érintés és előjáték is, de szerintem neked a csók.

Fogalmam sem volt, mi volt az eredeti kérdés, de rábólintottam. Haley továbbra is flörtölős, néha pirulós önmaga volt, és sokszor hasát fogta nevettében, amíg haza nem jött az anyám, aki úgy nézett ránk, mintha máris egy pár lennénk.

- Jobban vagy? – kérdezte tőlem, de Haleyt nézte, aki nevetgélve rendezte kupacba a magazinjait. – Jól szórakoztatok.

- Ó, igen – villantott Haley egy őszinte mosolyt anyámra, majd rám. – Teszteket töltöttünk ki, és úgy nézem, Dean jobban van, bár nem evett. Nem tudtam rávenni, hogy ágyban maradjon, de talán nem is olyan súlyos a baja.

Incselkedve vigyorgott, amit nem lehetett nem viszonozni, még akkor sem, ha úgy beszélt anyámnak rólam, mintha egy gyerek lennék.

- Maradjatok nyugodtan, nem zavarok – mosolygott anyám.

- Á, megyek – legyintett Haley, és felkapta a magazinokat.

Anyám noszogatva nézett rám, én meg a fogamat csikorgattam. Nem akartam, hogy az legyen, amit ő akar, azt hiszem, megértette ezt, mert gyorsan bement a konyhába. Haley az ajtó felé indult, de jobban belegondolva azt sem akartam, hogy elmenjen.

- Van valami dolgod ma? – szóltam utána.

- Nem sok. Miért?

- Én is ráérek – közöltem vele. – Ha van kedved, áthozhatnál még pár ilyen újságot, és megcsinálhatunk még több tesztet.

- Benne vagyok! – csillant fel a tekintete.

Hazament, hogy még több magazint hozzon, én pedig úgy döntöttem, nem ártana egy fogmosás, de előbb a szendvicseimet kezdtem el gyorsan betolni.

- Nagyon örülök nektek! – került elő anyám a konyhából.

- Nem jöttünk össze! – néztem rá két falat között. – Csak barátok vagyunk!

Bólintott.

- Már annak is örülök, ha némi időt töltötök el együtt. Nem azt mondom, hogy muszáj randizni hívnod, de hidd el, olyan szép pár lennétek.

- Van barátja – kezdtem több türelemmel, mint amennyit éreztem magamban. – Ráadásul tudok egyedül is barátnőt szerezni magamnak.

- Persze, persze – hagytam rám mosolyogva. Komolyan, ha nem lettem volna megnevelve, a fejéhez vágom, hogy idiótán viselkedik.

A mobilom csengése mentette meg a helyzetet. Ránézve a kijelzőre, láttam, hogy Matt húga, Michelle keres. Bár jóban voltunk, sosem szokott hívni, ezért meglepődtem, mit akarhat.

- Tessék?

- Dean? – Már a hangjából hallatszott, hogy valami nem stimmel. – Emlékszel, amikor azt mondtad, rögtön szóljak, ha Matt valami nagyon nagy őrültséget csinál?

- Igen – feleltem rosszat sejtve.

- Hát, most szólok. – Nagy levegőt vett, és úgy tűnt, mintha szipogna. Vajon sírt? – Emily nemrég viharzott el. Ágyban találta Gemmát és Mattet. Matt azt mondta, szakított Emilyvel, és most épp dugnak Gemmával!

- Mi? – kérdeztem hitetlenkedve. – Viccelsz?

- Úgy hangzok, mint aki viccel? – sírta el magát. – Annyira utálom most! – Azzal letette.

Mi a frász? Matt és az exbarátnője, Gemma? Az a Gemma, akitől alig tudott megszabadulni? Hogy a francba gabalyodtak össze? Fogalmam sem volt, de rögtön oda kellett mennem.

Hagytam üzenetet Haleynek, és elrohantam rendbe hozni. Csakhogy sokkal nagyobb volt a káosz, mint gondoltam volna. Nem sokat tehettem, az Emily-Matt projekt alapjaiban omlott össze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése